1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

I. htl névm

II. von névm elav aki (csak).

III. fn

1. (t. n. is ) ragadós anyaggal vmely más tárgyhoz tapaszt, rögzít (valamit). bélyeget ragaszt a levélre. | ragasztással készít valamit. zacskót ragaszt. | ragadós anyaggal (be)foltoz valamit. kerékpárgumit ragaszt.

2. (t. n. is ) <ragadós anyag> valaminek a ragasztására alkalmas. nem ragaszt(ja az üveget).

3. biz hozzáépít valamihez. kamrát ragaszt a házhoz.

4. nép meglevő tulajdonához (takarékossággal, igyekezettel) még szerez valamit.

5. biz <betegséget> másra átterjeszt.

6. <bece- v. gúnynevet> úgy ad valakinek, hogy az azon marad.

[↔ragad ]

1. szorosra húzott hurokkal, csomóval valamihez erősít, rögzít valamit. kötelet köt a fára; fához köti a lovat. | ▸ kötni való | valamit magára véve, felöltve megköt. kendőt köt; kardot köt.

2. valamit csomóba, kévébe stb. összefogva átköt. csomóba köti a retket. | összecsomózott kendőbe, zsákba stb. burkol. batyuba köti a holmiját.

3. hurkolással csomót hoz létre. bogot köt a cérnára. | így valamilyen alakra formál. csokorra, hurokra köt valamit.

4. (egynemű) dolgokat összekötve kialakít, létrehoz valamit. csokrot, kévét, könyvet köt. | szálak fűzésével, hurkolásával készít valamit. hálót, seprűt köt.

5. (t. n. is ) hosszú (egyenes) tűkkel − kézzel v. géppel − fonalat hurkolva valamit készít. pulóvert köt; szeret kötni.

6. szilárdít, tömörít. a pelyva köti a sarat. | tn <pépes (építő)anyag> megszilárdul. köt a beton. | zene is hangokat, jeleket összefüggővé, folyamatossá tesz. köti a betűket.

7. maradásra kényszerít, vhol ott tart. betegsége ágyhoz köti. | érzelmi, erkölcsi stb. kötelék kapcsol valakit valakihez, valamihez. a hála köti hozzá. | valami visszatart valakit vmely cselekedettől. az esküje köti. | ▸ kötve van a keze | ▸ kötve hiszem

8. ▸ valamihez köt engedélyhez van kötve. | ▸ állását, rangját köti valamihez | ▸ köti magát valamihez

9. ▸ valakire köt valakit, valamit | ▸ lelkére köt valamit valakinek

10. <kapcsolatot, kölcsönös viszonyt> létrehoz. szerződést, békét, házasságot köt (valakivel).

11. tn megtermékenyülve termést kezd kifejleszteni. jól köt a dinnye.

12. tn ▸ belém, beléd köt

[ fgr ]

1. igaerővel vontatott, fából készült, teherszállításra való négykerekű jármű. | (jelzőként) amennyi egy szekérre fér. egy szekér fa.

2. <kif-ekben:> sajátos célra készült és haszn. kerekes jármű. ▸ hadi harci szekér ▸ kun lászló básta szekere ▸ illés tüzes szekere

3. irod <a dolgok menetének v. változékonyságának kif-eiben.> a történelem szekere; a szerencse v. fortuna szekere. ▸ olyan szekér után fut, amelyik nem veszi föl ▸ szekerébe fog valakit ▸ valakihez ragasztja köti a szekerét ▸ valakinek a szekerét tolja

[ iráni(<?dravida) v. fgr(<iráni)]

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].